.soha többé nem zárom le a telefonom billentyűzetét .soha többé nem mondom :á én nem kérek absinth-ot .ezek után mindig kitalálok valamit ,mikor hazafele sétálok az Ács utca 4-ből .soha többé nem akarom a Pjotr-nek azt mondani ,nem tudok mégse menni .és mindig ,mindig megakarok lepni valakit
nem sok időm van, mindjárt indul. el tudtam mondani azt, hogy egyszerre éreztem dühösnek, és iszonyat boldognak magam, mikor tegnap egész nap esett, közben meg sütött. tudtam, én nem látom, de eszembe jutott mindeki, aki láthatja. láttam mindekinek az arcát magam elött. a buszból kinézve, a teremből csodálkozva, az utcán elázva, sétálva ecetera.
annyira szép volt. nem is mondtam neki, de annyira szép volt. mintha mindent azért aggatott volna magára. aztán majd az utcán egyszer szembe megyünk
. akkor is ilyennek fogom látni. jé, ki az a kisgyerek, aki a kezét fogja? én honnan jövök, hova megyek? találkoztunk.
ha leveszem a tetejét, valami kiárad a vödörből. ó, istenem az a zörgés! műanyagos. a szönyegen fekszem, válogatom. ráteszem a dzsokis kalapot. ő lesz akkor a Dzsoki. a kismajom megkapja megszokott helyét a fa tetején. kéne egy járgány. kár hogy nincs belőle dinóm. az túl drága készlet. rakosgatom egymásra őket. hűha! véged van Dzsoki! szét foglak marcangolni!
-megint majdnem elkéstem, pedig időben indulok mindig. Zárva volt a bejárat, futás hátra. Észre sem vettem, hogy nem tolong a vásárlóközönség a bejáratnál, pedig szoktak, így vasárnap. Hátul csöngök. Hallom a kulcsot. István?! Délutánra kell ma jönnöd. Elfelejtettem szólni, hogy átírtam a beosztást. Nem haragszol ugye? Akkor délre. De boldogan indultam haza. Aztán csörög. Te; nem nyolc óra van ám, még csak hét. Óraállítás volt. Tééényleg??!! A kereszteződésben elég furcsán néztek a sofőrök felém. Röhögve, fejetfogva mentem át a zebrán. Sálálálálá!!! Úgy áll a helyzet, verses könyvet vettem. És verseket olvasok. És jók. És tetszenek is. És a Varró Dani szerintem egy jó költő. És a rajzok is tetszenek benne.
j77, figyelj! : ezt életem végéig sajnálni fogom!!! ÓÓÓÓóóóóÓÓÓÓ
"Pár részeg alak ül a bejárat előtt. Magyaráznak nekünk. Nem halljuk meg. Leügyeskedjük magunk a lépcsőn. A végében lévő ajtón kezek nyúlnak felénk, és rángatnak a buliba. Fülledt meleg van, dohányfüst,kiömlött alkohol, parfüm, és arcszesz illat. A padló ragad. Az a legbüdösebb.
- HOL VOLTATOK EDDIG??? GYERTEK TÁNCOLNI!!!
Frank az. Ő rántott magával.
- A LÁNYOK MINDENHOL KERESTEK TITEKET!!! MITŐL VAGY ILYEN RÉSZEG CZVYKI???
- RUUUMM!!! – üvöltöm a fülébe.
Csocsózó embereket látok. Kéne játszani. De erre a zenére nem. Erre menni kell beljebb. Fúrjuk magunkat a tömegben. Vállak, és kezek csapódnak hozzám. Néha egy-egy puhább női testrész.
Meglátom Dominikát. Lányok gyűrűjében táncol. Nem fiúval. Megnyugszom kicsit. Szétáradt a testem minden részén az alkohol. Zsibbaszt. A zene lüktetését érzem csak. Mozog a testem rá. Táncolok, ugrálok, üvöltöm a zene szövegét. Néha elvakít a fények csóvája. Őt keresem a tekintetemmel, minden mozdulatom után. Nem tudom megszámolni, hány barátnőjével van itt. Ő táncol a legjobban közülük. Innen érzem teste minden rezdülését. Ha látnám magam, észrevenném, az ő mozdulatait követem én is. Sört dugnak az arcomba.
- IGYÁÁÁ!!!
Hideg. Érzem, ahogy végig hűti a testem. Szinte kijózanít. Közelebb kerülünk hozzájuk. Feszes fenék nyomódik az enyémhez. Felveszem a ritmusát. Megfordulok, simítom a csípőjét, végig a karjait. Feje a mellemnek nyomul. Megérzem haja illatát. Ismerős. Elbódít. Egész teste hozzám simul. Megpördül a zene ritmusára. A szemembe néz. Azt akarja csókoljam meg. Közelebb hajolok. Ajkai előtt fordítom el a fejem. Markolja a kezeim. Kiránt a tömegből. Szinte fut előttem.
- HOVAMÉSZ CZVIKY???
Nem nézek hátra. Nem érdekel ki szólít. A fekete hullámos haját követem, ami előttem úszik. Élesen kanyarodik be egy üres, sötét boxba. Leül, magához ránt.
- Miért vagy hülye Czvytkákovits?
Már csókol. Már nem én vagyok. Valahogy lefejtem szám, a szájáról.
- Egyet sose felejts el drága! A kacsáknak mindig legyen vizük!!!
- Nem vagy te normális Tamás. Szeretlek." szössz
Szeretem a dójcse punkot. A képet pedig le kellett cserélnem. Ezt a fehérneműt. Próbálok nem arra gondolni, hogy annyi idős, mint édesanyám.
amíg ilyen klippet csinál...
2008/10/10
Ki gondolta volna, hogy az ősz is hozhat ilyet. Nem csak a leveleket sárgítja, vörösíti, rozsdásítja ecetera. Persze mindenki tudja mit értek ezen. Persze mindig elgondolkodom, hogyan is kéne ezt úgy csinálni, hogy ne mondjak el mindent. Hogy titokzatos maradjak. Hogy ne legyek nyitott könyv.
Pedig néha sikerül. De nem tudom, hogy csinálom. Figyelni kéne. Addig, majd ha ezt is elrontom, nézhettek rám újra szánakozva, azzal a "naív vagy még mindig" félmosollyal. Nem baj, ezért "tartalak" titeket. Addig hagyom, mert ez most jó. Élet.
Alig bírok gépelni, mert fát szedtem ki gyökerestül. Remeg most. Szomorú dolog ez. -Nem hogy ültetnél!. De beteg volt. Muszáj volt. Fejszével dolgozni meg jó móka. Férfi állat, macsó melós, emlék.
Szerelmes lettem ma belé ------------>
Blogot írok még mindig. Ezt a bejegyzést már 2 napja. Mindig csak mentem. Lassan megy az írás. Hogy nincs időm rá. Fekáliát. Csak lusta vagyok. Pedig már azt hittem nem. Mégis, ha szeretem, miért nem csinálom? Hüha! Necsináld Nagy István! Különben meg üzennék: Mindenkinek, aki írja a blogját, blogocskáját, blogcsiját. ÍRJAD! Írd ki! Legalább írd, ha nem mondod. Hogy nem reagál senki? És??? Magadnak. Azta! Hírtelen sok jönne ki most. Nagyon összetorlódott. Na ezért írjátok. Ez rossz érzés. Grafománok egyesüljetek. Volt régen az a Nyugat, meg a Pilvax kávézó (hű micsoda hasonlat lesz ez!), nekünk meg itt van az internet a blogunkkal, meg ott a Gesztenyés. (én szóltam!) Akkor is. Hiszek ebben. Egyszer még taníthatnak rólunk. "Nyissátok ki a tankönyveteket 327. oldal. Nagy István, Született: Budapesten 1985. november 18. Gyermekkorát Balatonvilágoson töltötte. A helyi általános iskolában tanult. Tanulmányait Siófokon folytatta...."ecetera. "Te egyest kaptál Nagyból? Pedig az tök könnyű!" Valami végre megszültek minket.
Egyébként meg; "... már nem érdekel, hogy a másik szobában alszik a lakótársam. Különben is részeg mámorban ért haza. Arra figyelek csak, hol nem simogattam még a testét, hova nem leheltem csókot. Beletúr a hajamba. Érzem körmei nyomát fejbőrömön. Nem fáj, felhergel. Minden apró csók után sóhajt, teste kissé megfeszül. Jelek. Kezemmel eddig tiltott területekre tévedek. Már rég nem taszít. Ujjaim bátrak. Fehérneműje gumijával játszanak. Az ő kezei is incselkednek. Hasamon egyre lejjebb tévednek. Tenyerem a vénuszdombján. Ujjaim vége selymes szőrzetet simogatnak. Csak egy csíkban érzem a szálakat. Követem a vonalat. Egyre forróbb a bőre. Lüktet, megfeszül. Izzik, mégsem száraz. Ujjam csúszik egyre beljebb. Közben ajkait csókolom. Nem, már nem. Lélegzése akadozik. Már nem az ujjam. Már alig-alig érnek össze ajkaink. Egymás szájából vesszük a levegőt. Mozgás." Ki hat? Kihat? Nem szabad ám komolyan venni! Játszatok, én majd ámulok, mint a gyerekek. Bármit. Nekem szükségem van rá. Lőjjetek le! Na jó nekem is kell egy pici(hazudtold meg, amit mondtál!); kérés, ha nem nagy: dobj egy kommentet, nem kell név, elég egy szmályli, egy pont, egy szóköz. Érdekel hány. Tudom van az a számláló, nem tudom hol kapcsolom be. Picit érdekel.
Ez meg tetszik (lehetne Moszkva tér is, valahogy olyan. Így is jó):
Talán az első anime-k közt volt, amik megfertőztek minket japánból. ...Van, aki a végsőkig imádta. Van, aki zsigerből gyűlölte. A lányok utáltak minket, mert csak erről beszéltünk. Mi utáltuk a lányokat, mert nem szerették. Gyűjtöttük a kártyát. Vertük egymást. Lőttük a Kámehámét. Egyszer csak vége lett. Mert erőszakos. Mert sok gyerek azt hitte, tényleg szuper képessége van. Mert fröcsögött a vér.
Mégis volt egy kis varázsa. Én a német RTL2-n végig néztem anno. Tudom, gyerekes vagyok. Tavaly izgultam végig 400 részt belőle. Néha fogtam a fejem, minek nézem? Bevallom a kedvenc részeim azok voltak, mikor nem verekedtek. Mikor béke honolt a Földön. (ez kb. 600részből 20) Bevallom a másik kedvenc pillanataim, mikor szökére változott a hajuk, égnek meredt, és nagyon erősek lettek. Azt várom, mikor teszik vissza a tvműsorra. Szerintem elfér, már rég elférne az agyalágyult sorozatok közt.
Ez legalább néha vicces volt! Hogy miért írom mindezt? Most bukkantam rá egy infóra. Készül az élőszereplős filmváltozata! Amottan a trélere. Gondolom másfél óra eszement csépelés. DE AKKOR IS! Gyárekek!! Bezsongtam teljesen. Tűkön ülök. Rágom a körmeim. Várom!
"Látszik sokat ittak, mozdulataik hol túl gyorsak, hol lassítottak, nincsenek azsúrban az idővel, sokat beszélnek, hirtelen elhallgatnak."
)(>>"Én."<<)(
...már jártam ott. Akkor eszméltem rá, mikor megláttam az épület belsejét. A falakat, a lépcsőt, a galériát, a szobákat. Leülünk körbe. Már táncolunk. Rivalljuk a zene szövegét. Plafonig ugrálunk. Utánna mindenki szerelmesen néz valakire. Akkor viszonozza mindenki. Mi lesz holnap? Akkor fel sem vetül. Filmjelenet. Másnap puzzle. Ez hova való? Ez hogy keveredett bele? Az miért hiányzik? Áh. Megyek inkább. Szerzek hozzá még darabokat.
"A Dallasból jó a Bobby,
Egyél három Reál ropit.
Igyál rumot,
Három nagyot.
Gyere velünk, Vár a Canyon." szmájlee
utólagos hozzácsatolás: Az Isten rohassza az eget a Pinára! Holnap persze piedesztára állítom újra. Csak most rohassza rá!!! megkésve:
