
"Szerencséd lesz wazze!!!Hagyd úgy kifordítva. Ez megmentheti az életed!!! Imádlak, te!!!"
A Spár közepén vettem észre. Megírtam. Választ kaptam. Nevettem. Büszke voltam, hogy hülye vagyok. Hiányzik.
Az nem lehet.
Hallgatva örülni egymásnak? Az a következő lépés? Vagy nekünk már nincs olyan? Nekünk?
"Látlak még? Szerencsét hoztál nekem...; Nem!!! Azt csak magadnak köszönheted!!!; Vigyél magaddal...; Nem hagyhatod itt a gyerekeket...De azért mi mindig barátok maradunk. HA BAJBAN VAGY, ELÉG HA CSAK RÁM GONDOLSZ..."
Hosszú volt a tavalyi nyár... mi lesz idén???
Hát adja az ég, hogy rosszul öltözzek fel ma is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése