... , már ott kéne lennem. Folyamatosan figyelem a Holdat. Nemsoká eltakarja teljesen a Föld árnyéka. Már csak a lépcsősort kell leküzdenem, és felérek. A többiek még nem értek ide, de biztos látják ők is, hogy ez már az, ez már a Holdfogyatkozás. Nincs akkora tömeg a hegyen, mint amire számítottam. Aki mégis felkelt ilyen korán, és kijött ide, az mind felfelé tekint. Kivéve ott, azt a csillagászt a távcsövével. Ő lefelé néz, mégis ő látja legjobban, neki a legjobb. Nem, talán mégsem. Ő egyedül van. Persze még én is, de már nem sokáig. Látom a többieket, jönnek a lépcsőn, rögtön itt lesznek. Beszélgetünk, nevetünk, néha csak hallgatunk, és kémleljük az eget. Nem elég nekünk ennyi. Elindulunk le a hegyről, máshonnan is meg akarjuk nézni. Mindig találunk egy jobb helyet. Lassan kezd előtűnni rajta egy sarló alakú fénynyaláb. Hát ennyi volt.
Vége. Egy órát tartott a csoda. Viszlát, kösz, legközelebb augusztusban! Elbúcsúzok a többiektől, hazaindulok. Útközben még fel-fel nézek az égre; egyre nagyobb a sarló. Még mindig csodálom.
Hajnalodik. Az emberek ébredeznek.
Szembe jön az utcán egy nagydarab, sötét tekintetű, kopasz fiatalember. Mereven maga elé bámul, keményen, céltudatosan. Vajon ő látta? Ténfereg előttem a járdán egy gimnazista fiú. Azt hiszem részeg, buliból próbálhat hazamenni. Ő biztos nem vette észre. Egy idősebb nő suhan el mellettem. Biztos munkába siet. Neki ideje nem volt megnézni. Több házban ég már a villany. Az egyik ablakában meglátok egy anyukát, reggelit kell készítenie, nincs ideje az eget bámulni. A gyerekeinek sem szólt a Holdfogyatkozásról biztos, nem akarta őket korán felkelteni, akkor egész nap nyúzottak lettek volna.Nemsoká otthon vagyok. Az egyik parkolóban két munkás dohányzik, várják a főnököt, aki elviszi őket az építkezésre. Háttal állnak a Holdnak. Persze innen úgyse látnák, túl magasak a házak.Ebédszünetben egyikőjük átnyálazza a Blikket. Talál egy cikket, ami felkelti az érdeklődését:
„Ma hajnalban, 4 és 5 óra között, teljes Holdfogyatkozást láthattak a korán kelők. Fél évente adatik meg a lehetőség, hogy láthassuk ezt a természeti jelenséget. Biztos ez lebegett annak a férfinak is a szeme előtt, akit halálra gázolt egy kamion, mikor átkelt a forgalmas főúton, távcsövével a kezében. Arra a rétre igyekezett, ahonnan jobb rálátást remélt a Holdra.”
- Te Józsi figye’ má’! Ekkora barmot. Nem nézett körű’, mikó’ átment a zuccán. Hát az ilyen meg is érdemüli a halált.
Ezt tegnap sikerült, mikor hazaértem fél6 körül. Leírtam, elaludtam, fél10kor keltem, és az egész olyan volt, mintha álmodtam volna. Misztikus, mint a kép, ami Csabáról készült volna, ha van nálunk fényképező.
Vége. Egy órát tartott a csoda. Viszlát, kösz, legközelebb augusztusban! Elbúcsúzok a többiektől, hazaindulok. Útközben még fel-fel nézek az égre; egyre nagyobb a sarló. Még mindig csodálom.
Hajnalodik. Az emberek ébredeznek.
Szembe jön az utcán egy nagydarab, sötét tekintetű, kopasz fiatalember. Mereven maga elé bámul, keményen, céltudatosan. Vajon ő látta? Ténfereg előttem a járdán egy gimnazista fiú. Azt hiszem részeg, buliból próbálhat hazamenni. Ő biztos nem vette észre. Egy idősebb nő suhan el mellettem. Biztos munkába siet. Neki ideje nem volt megnézni. Több házban ég már a villany. Az egyik ablakában meglátok egy anyukát, reggelit kell készítenie, nincs ideje az eget bámulni. A gyerekeinek sem szólt a Holdfogyatkozásról biztos, nem akarta őket korán felkelteni, akkor egész nap nyúzottak lettek volna.Nemsoká otthon vagyok. Az egyik parkolóban két munkás dohányzik, várják a főnököt, aki elviszi őket az építkezésre. Háttal állnak a Holdnak. Persze innen úgyse látnák, túl magasak a házak.Ebédszünetben egyikőjük átnyálazza a Blikket. Talál egy cikket, ami felkelti az érdeklődését:
„Ma hajnalban, 4 és 5 óra között, teljes Holdfogyatkozást láthattak a korán kelők. Fél évente adatik meg a lehetőség, hogy láthassuk ezt a természeti jelenséget. Biztos ez lebegett annak a férfinak is a szeme előtt, akit halálra gázolt egy kamion, mikor átkelt a forgalmas főúton, távcsövével a kezében. Arra a rétre igyekezett, ahonnan jobb rálátást remélt a Holdra.”
- Te Józsi figye’ má’! Ekkora barmot. Nem nézett körű’, mikó’ átment a zuccán. Hát az ilyen meg is érdemüli a halált.
Ezt tegnap sikerült, mikor hazaértem fél6 körül. Leírtam, elaludtam, fél10kor keltem, és az egész olyan volt, mintha álmodtam volna. Misztikus, mint a kép, ami Csabáról készült volna, ha van nálunk fényképező.
1 megjegyzés:
augusztus 16án se felejtük el.:)
mi meg rendőrökkel találkoztunk hazafelé. nem minket kerestek.
a temetőből is végig kellett volna néznünk, arra miért nem sétáltunk?...
Megjegyzés küldése