Most hétvégén érett meg bennem az elhatározás véglegesen.Úgy indultam el a buszállomásra, hogy otthon most biztos jobb lesz. Reménnyel telve ültem fel a busz hátsó ülésére (egy ideje szeretek leghátúl ülni..megvan az oka). De féltem is, mert megint Tity bérletével utaztam. Ha így utazom, mindig bennem van a félsz, de most összerándult a gyomrom a buszlépcsön.Sofőr bácsi kegyetlenül kifizetette a teljesárú jegyet a diákját otthon felejtett lánnyal. Nem ettöl rándult csomóba a gyomrom, hanem az indok miatt.
-Nem fizettetném ki veled a teljesárút, de ma este már egyszer, Aligán felszálltak az ellenőrök...Reszkető kézzel mutattam fel Tity bérletét, ültem be a hátsó ülésre, és bedugott fülekkel 50percig alvást imitáltam, hátha az megment. El is bóbiskoltam. Megúsztam, nem jöttek.
Na de...A buszon mindig bennem van az a jó érzés,hogy visz valami jobb felé. Mikor hazaérek, rájövök itt sem jobb.
Vasárnap úgy ülök föl: visszavisz a busz Veszprémbe, valami jobb felé. Az üres lakásba érve, rájövök, itt sem jobb.
Szeretek buszozni!Arra az 50percre megnyugszom, boldog vagyok; visz a busz valami jobb felé...Elsuhan, csillog mellettem Fűzfőnél a Balaton...egyszer a jobb, egyszer a bal oldalamon...
1 megjegyzés:
gondolj arra, hogy minden perceben valami jó vár rád:)
és akkor mindig jó:)
na jó...
tudom ez megvalósíthatatlan.
gondolj marvinra!:)
Megjegyzés küldése