"...szivárványt láttam a teraszunkról. Két felhő közt kereste a helyét. Bekiabáltam a nyitott ajtón édesanyámnak; pont aznap rúgták ki a munkahelyéről.
- Szivárvány van!
Miért így mondjuk ezt? nem kell rá válaszolni.
Anyám megfáradtan, mégis kicsit felélénkülve botorkált ki a lakásból. Ujjammal az ég felé böktem.
- Nézd! Ott van.
Együtt bámultuk pár percig a felhök közt tébláboló szivárványt. Ránéztem anyám arcára. Ebben a pillanatban megláttam a kislányt, aki volt.
- Lehet, hogy szerencsénk lesz.
- Nekem már nem... rámutattam.
- Bolond vagy fiam. Elkergeted a saját szerencséd. - ezzel sarkonfordult, és visszaballagott a házba. Megtört a varázs.
Most láttam először nagyon öregnek. Sose figyeltem még, de egyre több ránc van az arcán, és a bőre is megereszkedett. A haja, a haja viszont még mindig ugyanolyan vörös, mint a copfos kislánynak."
Holnap utazok. A böröndöm már összekészítettem. Hosszú vonatút lesz, de nem bánom. Alig várom, hogy a Hochbahnhof-on cipelhessem a nehéz csomagokat, a soknemzetiségű emberkavalkádban. Első utam a zürichi reptérre fog vezetni. Veszek egy Bratwurst-ot, lekuporodok a fűben, és késő estig a le-, és felszálló repülőket fogom nézni. Közben arra gondolok, hányan lehetnek a gépen, hova utaznak, honnan jöttek, és vajon látják e, hogy figyelem őket?
Csak ezután megyek nagybátyjámhoz. Tudja, hogy későn érkezem a repülő-les miatt. Biztos örömtáncot jár majd. Ő az egyetlen sámán, akit személyesen ismerek; ráadásul a rokonom is. Biztos mutat valami új muzsikát nekem. Elbeszélgetünk egy pint sör mellett (...itt pintben mérik Frodó...), a Löwenben. Alig várom az emberek csodálkozó arckifejezését. Minden szem felénk fog fordulni, ahogy belépünk. Nagybátyjám sose veszi le a sámán hacukáját.
Üzenet: Gyerekek! Rég nem hallottatok rólam, tudom. De Czvytkákovits apátok marha jól van. A karibi nők észvesztőek. A tenger hugymeleg. A rumban viszont mindig van jégkocka. A Transporterem mossátok már le lécci, mire hazamegyek, aztán bulizunk egy nagyot.
A Kása mondta egyszer, hogy a Király Daninak van egy játéka. Mondjál három állatot. De rögtön azt, ami először eszedbe jut.
- Tiránnoszaurusz, Velociraptor, Triceratopsz! - vágtam rá. Kásának kicsit fájt, de folytatta.
- Az első az, ami szeretnél lenni. A második, aminek mások látnak. A harmadik, ami igazán vagy.
- ... Mennyire igaz!!!
Persze csak akkor, ha mindenki olyan jellemeket társít ezekhez az őshüllőkhöz, amilyet én.
körforgás, vagy cirkuláció
= szétcsapnám a tested szívlapáttal < neszó'jj hozzám! < nem ismerem < én is téged, látásból nyomlak < ittunk mi már együtt < haverokkal < a barátom < kicsit több vagy, mint barát = de megbasználak=
tele van fatális hibákkal
elfogyott a cigim, kávét meg nincs kedvem főzni
