Ott szerettem volna ülni Will Smith, és Sam mögött a Ford GT500-asban, New York-ban, akkor biztos löttünk volna egy digitális szarvast. Neki csak a vezetésre kellett volna figyelni, én pedig biztos eltaláltam volna egyet a géppityóval.
Dohányzom, és Willre gondolok...egyedül van az egész világon, pár millió megfertőzödött, dühöngö ember társaságában. És újdonsült barátaival, a kirakati bábukkal.Nyomasztó, de mégis...kipróbálnám.
De,...elgondolkodom..3év. 3év, és New York belvárosának betondzsungelét nyomokban fű -elég magas- digitális fű borítja. Lehet ez? Ezen agyalok, és közben észre sem veszem a monitoron megjelenő, digitális oroszlánokat, akiknek szintén a digitális szarvasokra fáj a foguk (ők győznek Willel szemben..ma is ők fognak szarvast vacsizni)...ekkor válik furcsává Will mellett az élő, lélegző németjuhász, Sam.
Tele jó ötlettel, és mégis, megint el lett baszva a megvalósítás. A kompjúteres megoldások elég elnagyoltak, lehet direkt...Will alakítása néha azért tetszik...megvígasztalnám, mikor elveszti egyetlen társát (ennél a pontnál számomra véget is ért a film, nem a barát halála miatt, hanem, mert innentől egyszerűen szar a film), enném én is vele a konzerv zöldséget,üvölteném vele a buta nő arcába, hogy "evibááádi is death!!!!evibádi!!!"....
A film legszebb pillanata számomra (talán), az életfeláldozós vég...a kapocs, ami összekötötte kislányával, megmutatja Willnek, mit kell tennie...kicsit sablonos, erőltetett módon, de mégis tetszik..
Azért nézzétek meg, érdemes.
